Szomorúan tapasztalom, hogy az utóbbi évtizedekben teljesen elszigetelődnek egymástól az emberek. Gyermekkori emlékeimben még tisztán él az az életforma, amikor a település lakói, különösen az egy utcában élők szinte napi kapcsolatot ápoltak egymással. Időnként elfogyasztottak egy-egy kávét, megbeszélve ügyes-bajos dolgaikat. Néha a szomszédpk átszaladtak egymáshoz, amikor a konyhában elfogyott valami, és már nem volt idő elszaladni az üzletbe. Gyakori volt az is, hogy a szomszédok gyerekfelügyeletet vállaltak szükség esetén. Esténként összeültek és egy-egy jó beszélgetés közben elfogyasztottak egy ízletes vacsorát.
Ma már ezek szinte elképzelhetetlenek felgyorsult életünkben. Elgondolkodtam, hogy vajon mi okozta a kapcsolattartásban ezeket a negatív jelenségeket. Úgy vélem, ennek több oka is van.
Az egyik a bizalmatlanság. Manapság az emberek kevésbé osztják meg gondjaikat az ismerősökkel, szomszédokkal. Próbálják egyedül megoldani ezeket több-kevesebb sikerrel. Talán ennek is a következménye, hogy egyre több ember fordul befelé, válik pánikbeteggé, mivel nem tudnak egyedül úrrá lenni gondjaikon.
A másik oka, hogy anyagi biztonságunk megteremtéséhez sokkal több munkára van szükség, mivel megnövekedtek az igények. Egy munkahely már nem elegendő, sokaknak kell másodállás vállani, így szinte nincs is szabad idejük.
A harmadik ok szerintem, hogy az okos eszközök használata kényelmessé tette az embereket. A kapcsolattartás online módját választják a meghitt otthoni karosszékből.
Én szerencsés embernek tartom magam, mert a szomszédjaimmal rendkívül szoros, szinte baráti a kapcsolatunk. Ezért azt találtam ki, hogy egy vászonkép remek ajándék lenne számura, hogy kifejezzem mennyire sokat jelent nekem, hogy bármikor számíthatok rájuk. Meg is rendeltem a szalaibalazs.hu oldalról. Remélem, hamarosan megérkezik és átadhatom csak úgy, szeretetből szomszédjaimnak a Balatonról készült képet.